Eddig az történt, hogy olyan szituációval ismerkedtünk, amilyennel még soha. Iskoláink bezárva, a legjobb tudásunk szerint igyekeztünk megszervezni a tanulóink online távoktatását. Szinte a kezdetektől egy sajátos utat járunk, informatikusunk létre hozott egy saját felületet, amelyre akár a honlapunkon keresztül fel lehet menni, átlátható, szülői irányítással, vagy a nagyobbaknál felügyelettel nyomon követhető a tanulók napi feladatai. Megpróbáltam minél több szülő véleményét kikérni, mik a tapasztalataik. Nagyon eltérőek voltak. Volt akinek az tetszett, ha a pedagógus naponta adta fel a feladatokat, volt akinek az, ha több napra előre. Volt aki elégedett a teljesítményünkkel, volt aki még lát tartalékot a hatékonyságunk érdekében. ( Én magam egyébként ezen utóbbiak közé tartozom. ) Azzal kezdem, hogy felvázolom, hogy milyen körülmények között végezzük a munkánkat. 1. Nem erre lettünk kiképezve. Egyikünk oklevelében sem az szerepel, hogy online, távoktatók vagyunk. 2. Minden pedagógus a saját eszköztárát használja. A saját számítógépét, telefonját, internetelőfizetését, stb. Azt hiszem minden kollégám nevében mondhatom, a helyzetből adódóan gond nélkül bevetjük a munkánk érdekében. 3. A tanulók nagyon eltérő feltételekkel rendelkeznek. 4. Főleg a fiatalabb évfolyamok szüleitől nem minden esetben elvárható, hogy éppen akkor és olyan mértékű informatikai segítséget tudjanak nyújtani, mint az egy egész osztályos távoktatás megkövetelne. De félre a nehézségekkel, inkább koncentráljunk arra, hogyan jobban.
Mára világos a szituáció, az is elképzelhető, hogy ilyen feltételek mellett folytatjuk és fejezzük be ezt a tanévet. Ez pedig a kezdeti tapasztalatok alapján némi újratervezést igényel. Arra kértem a kollégáimat, mindenki gondolja végig, hogy a tantárgyában, az adott helyzetben mi a maximum amit teljesíteni tudunk. Az előző mondatban az egyik kulcsszó a ” kértem ” , mert megkövetelni akkor lehetséges, ha a munkáltató biztosítja az adott feltételeket is. Most pedig annak az ideje jött el, ( Ez mindig így van, de most még inkább ), hogy szülő, pedagógus, tanuló összefogjon a sikerért. Továbbá arra kértem a kollégáimat, hogy vigyünk bele a munkánkba annyi informatikát, amennyi csak lehetséges. Tapasztalom, hogy mind az alsó tagozatban, mind a felső tagozatban már most is használnak a kollégák olyan programokat, felületeket, melyek segítségével hangban és képben visszatérnek a tanulók életébe. Ha nem lehetséges egész osztállyal, akkor kisebb csoporttal, sajnos bele kell törődnünk, hogy a differenciált oktatás egy új feltétele született meg, az, hogy kinek vannak meg a feltételei? Az iskolánk informatikusa a napokban próbál ki egy olyan online eszközt, amelynek segítségével élő videokonferenciás tanítási órát szervezhetünk a tanulóinkkal. Ez működik számítógépen, laptopon, tableten és okostelefonon. Közvetlen húsvét utánra tervezünk egy tanfolyamot, amelyen az érdeklődő pedagógusok átvehetik ezt a módszert. Érkezik segítség, ötlet sőt, még dícséret a szülők felől is. Legsikeresebben az iskolánk email címén, illetve délelőttönkénk az iskola telefonszámán vagyunk elérhetőek.
Ahogy a honlapunkon láthatják, megszerveztük az online beíratást ( Akire vonatkozik figyeljen oda az időpontjára, ápr. 15. – 18. ), az átiratást és a felvételiző diákokat is intézzük. A honlapunk látogatottsága soha nem látott csúcsot döntött, a múlt héten több, mint 50 000 megkeresés történt.
Virágvasárnappal megkezdődött a nagyhét, a legintenzívebb készülődés a keresztény kultúra legnagyobb ünnepére a húsvétra. Idén gondolom sokaknál inkább a befelé fordulás, az elmélkedés időszaka lesz. Remélem ez az elcsendesedés jobban rávilágít azokra az értékeinkre, amelyeket az utóbbi hetekben elvesztettünk és ha majd elmúlik a baj, vajon tudatosítjuk- e, hogy ha ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, nem értettünk meg semmit a figyelmeztető jelekből.
Tisztelettel, Mészáros Péter iskolaigazgató