Kedves végzős diákok, tisztelt szülők, nagyszülők, üdvözlök mindenkit kilencedikeseink ballagásán!
Sokszor hallani idősebb emberektől milyen gyorsan elrepült ennyi, meg ennyi esztendő, repül az idő, rohannak az évek, alig bírjuk felkapni a fejünket és újra eljött egy új foci EB. Pedig megélve az évtizedek mindennapjait megállapíthatjuk, nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségben és kikkel megosztva járjuk az utunkat. Megszületésük óta ablakok vesznek körbe bennünket. Ablakok, melyek időnként kinyílnak, majd becsukódnak. Mindegyik egyszer nyit és egy meghatározott időn belül be is csuk és mindegyik mögött más lehetőség bújik meg. Ha a felkínált lehetőséget elmulasztod, végképp lemondhatsz valamiről. Van készség, ami elsajátítása leginkább ösztönösen jön, de van olyan is, amelyhez nagyobb tudatosság és együttműködés szükséges. Ha 4–5 éves korodig senki nem szólt volna hozzád egy szót sem, egész életedre elvesztetted volna annak a lehetőségét, hogy szépen, artikuláltan beszélj. Sportolók, zenészek, ha nem kezdik elég kicsi korukban, sose kerülnek olyan viszonyba a labdával, karddal, vagy egy hangszerrel, hogy annak segítségével jelentős sikereket érjenek el. Végzős kilencedikes diákjaink mögött ma egy nagyon is valóságos ajtó bezárul. Megkapva utolsó általános iskolai bizonyítványaikat, ha ma hazamennek, a későbbiekben már mint volt diákunk látogathatnak vissza. Viszont van egy jó hírem is, egy ablak időközben megnyílt előttetek. Ez az egyre céltudatosabb, tervezett tanulás időszakának a lehetősége. Jó pár sokat ígérő diákév áll előttetek. És ezek az általatok megélt diákévek minősége fogja meghatározni egész felnőttkorotok sikerességét is. Szedjük kicsit össze miért vagytok jó helyzetben. Először is azért, mert szüleitek biztosítják számotokra, hogy törődhessetek azzal, ami a ti legjelentősebb dolgotok. Tanuljatok, sportoljatok, töltsétek értelmesen szabadidőtöket, hogy minél jobban megnyíljon számotokra a világ a lehetőségek számtalan árnyalatával. Ilyen kényelmes és előnyös helyzetben sose lesztek többé. De ez így van rendben. Továbbá jó nekünk, mert jelentem olyan vidéken élünk, ami még mindig a Föld napos oldala, nincs létbizonytalanság, sem gyerekként, de még akár felnőttként sem kell olyan borzasztó dolgokkal foglalkoznunk, melyek százmilliókat nyomasztanak manapság más országokban. Remélem ez így is marad. Továbbá jó nekünk, mert olyan kultúrkörhöz tartozunk, amely kiállta az idők próbáját. Büszkék lehetünk keresztény gyökereinkre, magyarságunkra, fantasztikus anyanyelvünkre. Ezek mind–mind értünk vannak, szerencsésnek is hihetjük magunkat. Úgy gondolhatnánk kész a siker receptje. Jó is lenne. Csak a vak nem látja, hogy maroknyi ember húz hasznot egész földrészek hülyítésével. Fülemben csengenek azok a kulcsmondatok, melyek olcsón, könnyen és gyorsan árulják az idézőjelben értelmezett sikert. Minek a lexikális tudás, bármit kiguglizok a neten. Minek nyelveket tanulni, egyre jobb fordító masinákat kapni. Minek strapálnom magamat egy kreatív megoldással foglalkozva, a mesterséges intelligencia mindent megold. És így tovább. Akik az ilyeneket hangoztatják a legnagyobb elszántsággal két dolgot hallgatnak el előlünk. Az egyik, hogy amitől ők minket meg akarnak „kímélni”, azzal ők mint fel vannak vértezve. A másik, hogy az a gondolat, ami minket leginkább előbbre visz, az a fejecskénkben születik meg abból a tudáshalmazból, amit oda összegyűjtögettünk. Ha pedig a szükséges tudás mindig egy külső hard disken lesz, akkor mi is mindig kívüle leszünk a valódi megoldásokon. Én még olyan jelentős teljesítményről nem hallottam, amely gyorsan, könnyen és jelentős munkabefektetés nélkül jött volna. Ellenkezőjéről annál többet.
Végzős diákjaink ezen falak közt bizonyítottak. Jó évfolyam voltak. Hiányozni fognak nekünk. Egészen az utolsó történéseken át a kilencedik évfolyamban a tanulmányi előmeneteleiken túl a koszorúcska, a kétnapos osztálykirándulás és a bankettjük alkalmával is bemutatták, hogy jókedvűek, bulizni is tudnak és nem teszik tönkre taplósággal az élmények lehetőségét. Ha valami csibészségről nem tudunk, azt ügyesen csinálták, legkorábban csak valamelyik osztálytalálkozón szeretnénk hallani róla. Köszönjük a szülőknek, hogy bennünk bíztak gyerekeik oktatásában, nevelésében.
Végzős diákjainknak teljesítményben gazdag, élvezetes diákéveket kívánok. A szülőknek sok, vagy még annál is több kitartást.
Köszönöm a figyelmet.