Tisztelt Szülők, Tisztelt családtagok, kedves tanulók!
Ilyenkor mindig szülőként érzem magam, akinek van még egy utolsó alkalma, hogy gyerekének valamilyen okos, jó tanácsot adjon, mielőtt a gyerek elmegy egy hosszú éjszakai buliba. A helyzetet csak komplikálja az, hogy szeretnélek benneteket eltéríteni attól az érzésvilágtól, amit a banketti bevonulásotokon énekeltetek, valahogy így, „ véget ért a lázas ifjúság „. Ez pontosan fordítva van, a ti ifjúságotok épphogy most kezdődik. Kilenc éve cuki kis elsősökként léptetek be ide és most testben lélekben, értelmi képességekben óriásit változva, remélhetőleg óriásit fejlődve indultok el innét további utatokra. Mi fog benneteket megkülönböztetni középiskolásként, vagy szakmunkástanulóként az alapiskolai önmagatoktól? Azon kívül, hogy pár hónappal idősebbek lesztek, nagyobb lesz a szabadságotok és ezzel együtt a felelősségetek is. Bontsuk ki egy kicsit pontosabban mit is jelent a szabadság és a felelősség?