Tisztelt Szülők, Nagyszülők, tisztelt egyéb hozzátartozók, kedves tanulók!
Annyira szépen búcsúzik ez az évfolyam. És ennek is oka van. Az utóbbi napokban több kolléganőmmel megállapítottuk, hogy nagyon a szívünkhöz nőttek végzős diákjaink, viselkedésükkel, jellemükkel, ahogy összetartanak, osztályközösségeket alkottak, teljesítményükkel. Természetesen nem állítjuk, hogy mindig mindenki minta gyerek lett volna, de az elkövetett csibészségek még belefértek egy megkövetelhető keretbe, legalábbis azok, amelyekről tudunk. A legutolsó napokért pedig mindenkinek jár egy nagy dicséret, az osztálykiránduláson, a banketten tanúsított viselkedésért, a sok gyakorlásért. Olyan nehéz ám valami okosat mondani egy évfolyamnyi nálamnál sokkal fiatalabb végzős kilencedikesnek, mert amikor én voltam ennyi idős, mint ti ma, naponta pár órát volt adás a tévénk 6 darab csatornáján, nem voltak