Kedves végzős diákok, tisztelt szülők, nagyszülők, üdvözlök mindenkit kilencedikeseink ballagásán!
Sokszor hallani idősebb emberektől milyen gyorsan elrepült ennyi, meg ennyi esztendő, repül az idő, rohannak az évek, alig bírjuk felkapni a fejünket és újra eljött egy új foci EB. Pedig megélve az évtizedek mindennapjait megállapíthatjuk, nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségben és kikkel megosztva járjuk az utunkat. Megszületésük óta ablakok vesznek körbe bennünket. Ablakok, melyek időnként kinyílnak, majd becsukódnak. Mindegyik egyszer nyit és egy meghatározott időn belül be is csuk és mindegyik mögött más lehetőség bújik meg. Ha a felkínált lehetőséget elmulasztod, végképp lemondhatsz valamiről. Van készség, ami elsajátítása leginkább ösztönösen jön, de van olyan is, amelyhez nagyobb tudatosság és együttműködés szükséges. Ha 4–5 éves korodig senki nem szólt volna hozzád egy szót sem, egész életedre elvesztetted volna annak a lehetőségét, hogy szépen, artikuláltan beszélj. Sportolók, zenészek, ha nem kezdik elég kicsi korukban, sose kerülnek olyan viszonyba a labdával, karddal, vagy egy hangszerrel, hogy annak segítségével jelentős sikereket érjenek el. Végzős kilencedikes diákjaink mögött ma egy nagyon is valóságos ajtó bezárul. Megkapva utolsó általános iskolai bizonyítványaikat, ha ma hazamennek, a későbbiekben már mint volt diákunk látogathatnak vissza. Viszont van egy jó hírem is, egy ablak időközben megnyílt előttetek. Ez az egyre céltudatosabb, tervezett tanulás időszakának a lehetősége. Jó pár sokat ígérő diákév áll előttetek. És ezek az általatok