Tisztelt Iskolabarátok!
A helyzet úgy hozta, hogy idén, június 4–én az iskolánk udvarán fellobbant összetartozás tüzének fellobbanása egy napra esett a csíksomlyói búcsú ünnepi nagymiséjével. Ez felidézi bennem az együvé tartozás átélt élményeimet a Partium, Erdély, Moldva magyarságával. Nagyon fiatalon még a Ceausescu diktatúrában láttam Kolozsvár, Marosvásárhely erőfeszítéseit, a jegyrendszert a jogfosztottságot. Később nagyon sokat jártam a Sóvidéken, Farcádon, egy Székelyudvarhely melleti faluban, a gyimesi és moldvai csángóknál, voltam csángó misén Bákóban, Csobot–tetőről beláttam a Gyergyói medencét, lenyűgözött Brassó történelmi városrésze, Nagyvárad hihetetlen újraéledése és még hosszan sorolhatnám a természeti kincsek és épített örökségeink hosszú sorát, de számomra mindig az emberek, a nyelvük, a gesztusaik voltak a legértékesebbek. Teljesen igaz, csak a művileg összetákolt államszervezeteknek vannak határai, az organikusan, évszázadok, vagy inkább évezredek alatt fejlődő kultúra határtalan. Nekem a Kolozsváron született egyik legnagyobb királyunkról elnevezett iskolánk udvarán fellobbanó összetartozás tüze leginkább ezt juttatja eszembe.
Köszönöm mindenkinek, aki az esemény támogatója volt.
Mészáros Péter, iskolaigazgató